Születésünk pillanatától 6 igen fontos év telik el, amikorra kifejlődik a tényleges látás képessége. Ez idő alatt tanuljuk meg a kontúrok, formák kiterjedésének és ezek egymással való összefüggéseinek felismerését.

A pár napos csecsemő csupán elmosódó fény és árnyfoltokat lát. Az 1-2 hónapos a 20-30 cm-re lévő tárgyak fókuszálását gyakorolja, élesíti a képet. Szívesen nézegeti édesanyja arcát és ugyanilyen szorgalommal szemléli az öklét: próbálja a két szemből érkező 2 képet eggyé hangolni, hogy térbeli képet kapjon. A színek közül is az élénkek láthatók jobban - alakulnak a szemidegek, a csapocskák.

A sok színes dolog közül is a mozgó tárgy a „kedvesebb"! A mozgó tárgy 3-4 éves korig is előnyt élvez az állóval szemben, mert elmozdulása következtében a háttérből könnyebb kiemelni, megkülönböztetni (alak-háttér kiválasztás). Az u.n „kiemelés" megkönnyítésére aggatjuk tele a 2-5 hónapos babák ágyát, babakocsiját színes, forgó, billegő játékokkal. A karon ülő babának már síkban is segítjük a háttér és tárgy különválasztását: könyvecskét nézegetünk, amelyben egyetlen tárgy látható egy oldalon, a háttér egyszínű, a tárgy pedig erős kontúrvonallal kiemelt, hogy megsegítse a felismerést.

A gyermek 4-6 éves korára lesz képes a zsúfoltabb, több szereplős képeken eligazodni. Akkorra alakul ki ismeretei következtében a tárgyak állandó képe. Pl. egy forgalmas utcajelenet kereszteződéssel, ahol különböző funkciójú járművek haladnak, a járdán idős és fiatal emberek, az üzletsoron különböző kirakatok, cégérek, stb. mind olyan információ, ami csoportosítást és előző ismeretet feltételez. Ezek mentén a gyermek célirányosan keresi és kiemeli a formákat a tömegben.

Kephart (1968) gondolataiból kölcsönözve így lehetne összefoglalni a mozgásfejlődés lényegét.

A mindennapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy amikor a baba járni tanul, addig gyakorolja, amíg az ismételgetés során kifinomodik a végrehajtás módja az első mozdulattól az utolsóig.

A. J. Ayres kutatásaiban rámutatott arra, hogy a serkentés (mozgásindítás) és gátlás (a mozgás megállítása) minden egészséges fejlődésű gyermek esetében azonos számban van jelen. Minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb maga a mozgás is, az agy pedig annál fejlettebb tevékenységre képes.

Kóros esetben a gátlás nem tud kialakulni, a mozdulatok túl lendületesek, ezért sikertelenek maradnak (túlesik az akadályon, elsodorja társait). Ezek a mindent borogató, izgő-mozgó gyerekek sok zavar okozói. Pedig csak pótolni szeretnék a mozgásfejlődésükben különböző okokból bekövetkezett lemaradást.

• A mozgással felfedezhetõk a testrészek, ami nem más, mint az ÉN felismerése.
• A test dimenziói adják a világ dimenzióit is.
• A szeretö környezet mutatja a kapcsolatteremtés gesztusait, adja az auditív jeleket és a táplálékot.
• EZEK SEGITSÉGÉVEL ISMERI MEG AZ ÚJSZÜLÖTT A VILÁGOT!
• Minden gyermek mozgással kezdi megismerni az új világot, amibe beleszületett.
• A mozgásélmények munkára serkentik az agy enzimjeit.
• Az iskolai beválás hiánya a szegényes mozgásra, érzelmi zavarra utalnak.
• Mindenért a mozgásos észlelés elmaradása a felelõs.